Társadalombiztosítás
Nyugdíjjogosultság
A nyugdíjrendszer egyrészt a kötelező társadalombiztosításon másrészt az önkéntes nyugdíjmegtakarításon nyugszik. A nyugdíjkorhatárt elérő és megfelelő számú évig nyugdíjbiztosítást fizető (20 év) személyek öregségi nyugdíjban részesülnek. A nyugdíjkorhatár mind a férfiaknál és mind a nőknél 62 év, de 2022-ig fokozatosan nő, amikor az 1957-ben és ezt követően születettek nyugdíjkorhatára 65 évre emelkedik. A szokásos nyugdíjkorhatár jelenleg 65 év mind a férfiak, mind a nők számára, akik 1957-ben vagy később születtek. A teljes öregségi nyugdíjhoz legalább 20 év szolgálati idő szükséges, míg a részleges nyugdíjhoz 15 év elegendő.
A nők a különleges „Nők 40” szabály alapján életkortól függetlenül továbbra is jogosultak lehetnek teljes öregségi nyugdíjra, feltéve, hogy megfelelnek a törvényes jogosultsági és szolgálati időre vonatkozó követelményeknek. Általános szabály, hogy legalább 32 évnek jövedelemszerző tevékenységből kell származnia, bár a szükséges időtartam bizonyos gyermekekkel kapcsolatos esetekben csökkenthető, és legfeljebb hét évvel csökkenthető azoknál az anyáknál, akik több gyermeket neveltek fel.
Ha valaki a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább halmozza a szolgálati időt anélkül, hogy igényelné a nyugdíjat, a nyugdíj minden további 30 naptári nap szolgálati idő után 0,5%-kal emelkedik. Az a nő, aki kereső tevékenységgel és a gyermekneveléssel összesen legalább 40 év jogosultsági időt szerzett (legalább 32 éves munkaviszonnyal), az életkorától függetlenül nyugdíjba vonulhat. A jogosultsági időbe gyermekenként egy évet számítanak. az 5 és ennél több gyermeket felnevelő nő esetében maximum 7 évet. A legalább 10 évig (férfiak vagy 8 évig (nők) egészségtelen munkakörülmények között dolgozók 60 éves korukban nyugdíjba vonulhatnak.
A nyugdíj mértéke a biztosítási időtartam alatt szerzett nettó átlagkeresettől függ. A nyugdíjrendszer 20 éves szolgálat után havi nyugdíj megszerzésére is lehetőséget nyújt. Ha a nyugdíjalap olyan alacsony, hogy megszerezhető nyugdíj kevesebb lenne, mint a minimál nyugdíj, akkor a nyugdíj a havi átlagos keresettel fog megegyezni.
Forrás: a társadalombiztosítási nyugdíjellátásokról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18–43A. §-a; az 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. sz. kormányrendelet (X. 6.)(European Commission and www.issa.int/)
Hozzátartozói nyugellátás túlélő hozzátartozó számára
Hozzátartozói nyugellátás a túlélő hozzátartozó számára járó rendszeres pénzbeli ellátás, amelyet az elhunyt nyugdíjas vagy nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett személy jogán állapítanak meg. Hozzátartozói nyugellátások az özvegyi nyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj, a szülői nyugdíj és az árvaellátás. Hozzátartozói nyugellátásban részesíthető tehát az özvegy, az elvált házastárs, az élettárs, a 16 évesnél fiatalabb gyermek, a felsőoktatásban nappali tagozaton tanuló 25 évesnél fiatalabb gyermek, (illetve életkorbeli feltétel nélkül, ha a gyermek rokkant), beleértve a túlélő élettárs gyermekét, a testvérek, az unoka, az eltartott, rokkantsággal élő vagy 65 évesnél idősebb szülők és a nevelő szülők, ha legalább 10 évig nevelték az elhunytat.
A baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultságot az elhalt által elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés alapozza meg. Szolgálati időre tekintet nélkül jár. Formái a baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti árvaellátás, baleseti szülői nyugdíj. Túlélő hozzátartozói nyugellátás akkor folyósítható, ha az elhunyt halála előtt rendelkezett a szükséges biztosítási évek számával, vagy megfelelően idős volt, vagy rokkant nyugdíjas volt. A szükséges biztosítási idő az évek növekedésével emelkedik, így a 22 éves korában elhunyt esetében 2 év biztosítási időtartamra van szükség, a 45 évesen elhunyt esetében 15 évre.
Az elhunyt nyugdíjának 60%-át kitevő ideiglenes özvegyi nyugdíjat az özvegy egy évig kapja, de legfeljebb 3 évig, ha kiskorú ellátásáról gondoskodik.
Ha több személy jogosult özvegyi nyugdíjra, a nyugdíjat általában egyenlő arányban osztják el, a törvényben meghatározott körülmények között bírósági kiigazításra is figyelemmel. A jogosultság megszűnik például, ha az özvegy a nyugdíjkorhatár elérése előtt újraházasodik, már nem minősül megváltozott munkaképességű személynek, vagy már nem nevel árvaellátásra jogosult gyermeket.
Az özvegy vagy szülői, vagy nagyszülői állandó nyugdíj 60% vagy 30%, amennyiben a túlélő rendelkezik sajátjogú nyugdíj ellátással is.Az elhunyt nyugdíjának 30-30%-át fizetik ki egy-egy árva után; a teljes árvaellátás 60%, amennyiben a túlélő szülő rokkant.
Forrás: az 1997. évi LXXXI. törvény 44–60. §-a a társadalombiztosítási nyugdíjellátásokról; az 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. sz. kormányrendelet (X. 6.) ( European Commission and http://www.issa.int/)
Rokkantsági járadék
Rehabilitációs járadékra az jogosult, aki munkaképességének legalább 40%-át elvesztette és az ezt megelőző időszakban legalább 1095 napot dolgozott.
Kétféle rokkantsági járadék létezik, akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, annak a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka és legfeljebb a minimálbér 40 százaléka jár, (B1 kategória), illetve aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, annak a havi átlagjövedelem 45 százaléka, de legalább a minimálbér 40 százaléka és legfeljebb a minimálbér 50 százaléka jár (C1 kategória). Rehabilitációs ellátás a rehabilitáció idejére, maximum 3 évig jár.
Ha a személy nem rehabilitálható, vagy nem javasolt a rehabilitáció, s a nyugdíjkorhatár eléréséig legfeljebb 5 év van hátra, rokkantsági járadékra jogosult.
A rokkantsági járadék az egészségi állapot és a rehabilitációs lehetőség függvénye: - mértéke az átlagos havi kereset: 40-70%-a - minimum a minimumbér 30-55% -a; - maximum: 45% vagy a minimumbér 150%-a Forrás: A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény 4-9. §-a; Európai Bizottság és ISSA
Társadalombiztosítás szabályozása
- 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítási ellátásra jogosultakról és a magánnyugdíjról, valamint 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról / Act No. LXXX of 1997 on persons entitled to social security benefits and private pensions, Act No. 81 of 1997 on social insurance pensions
- Magyarország Alaptörvénye, 2011 / The Constitution of Hungary, 2011
Nyugdíjjogosultság
A nyugdíjrendszer egyrészt a kötelező társadalombiztosításon másrészt az önkéntes nyugdíjmegtakarításon nyugszik. A nyugdíjkorhatárt elérő és megfelelő számú évig nyugdíjbiztosítást fizető (20 év) személyek öregségi nyugdíjban részesülnek. A nyugdíjkorhatár mind a férfiaknál és mind a nőknél 62 év, de 2022-ig fokozatosan nő, amikor az 1957-ben és ezt követően születettek nyugdíjkorhatára 65 évre emelkedik. A szokásos nyugdíjkorhatár jelenleg 65 év mind a férfiak, mind a nők számára, akik 1957-ben vagy később születtek. A teljes öregségi nyugdíjhoz legalább 20 év szolgálati idő szükséges, míg a részleges nyugdíjhoz 15 év elegendő.
A nők a különleges „Nők 40” szabály alapján életkortól függetlenül továbbra is jogosultak lehetnek teljes öregségi nyugdíjra, feltéve, hogy megfelelnek a törvényes jogosultsági és szolgálati időre vonatkozó követelményeknek. Általános szabály, hogy legalább 32 évnek jövedelemszerző tevékenységből kell származnia, bár a szükséges időtartam bizonyos gyermekekkel kapcsolatos esetekben csökkenthető, és legfeljebb hét évvel csökkenthető azoknál az anyáknál, akik több gyermeket neveltek fel.
Ha valaki a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább halmozza a szolgálati időt anélkül, hogy igényelné a nyugdíjat, a nyugdíj minden további 30 naptári nap szolgálati idő után 0,5%-kal emelkedik. Az a nő, aki kereső tevékenységgel és a gyermekneveléssel összesen legalább 40 év jogosultsági időt szerzett (legalább 32 éves munkaviszonnyal), az életkorától függetlenül nyugdíjba vonulhat. A jogosultsági időbe gyermekenként egy évet számítanak. az 5 és ennél több gyermeket felnevelő nő esetében maximum 7 évet. A legalább 10 évig (férfiak vagy 8 évig (nők) egészségtelen munkakörülmények között dolgozók 60 éves korukban nyugdíjba vonulhatnak.
A nyugdíj mértéke a biztosítási időtartam alatt szerzett nettó átlagkeresettől függ. A nyugdíjrendszer 20 éves szolgálat után havi nyugdíj megszerzésére is lehetőséget nyújt. Ha a nyugdíjalap olyan alacsony, hogy megszerezhető nyugdíj kevesebb lenne, mint a minimál nyugdíj, akkor a nyugdíj a havi átlagos keresettel fog megegyezni.
Forrás: a társadalombiztosítási nyugdíjellátásokról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18–43A. §-a; az 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. sz. kormányrendelet (X. 6.)(European Commission and www.issa.int/)
Hozzátartozói nyugellátás túlélő hozzátartozó számára
Hozzátartozói nyugellátás a túlélő hozzátartozó számára járó rendszeres pénzbeli ellátás, amelyet az elhunyt nyugdíjas vagy nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett személy jogán állapítanak meg. Hozzátartozói nyugellátások az özvegyi nyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj, a szülői nyugdíj és az árvaellátás. Hozzátartozói nyugellátásban részesíthető tehát az özvegy, az elvált házastárs, az élettárs, a 16 évesnél fiatalabb gyermek, a felsőoktatásban nappali tagozaton tanuló 25 évesnél fiatalabb gyermek, (illetve életkorbeli feltétel nélkül, ha a gyermek rokkant), beleértve a túlélő élettárs gyermekét, a testvérek, az unoka, az eltartott, rokkantsággal élő vagy 65 évesnél idősebb szülők és a nevelő szülők, ha legalább 10 évig nevelték az elhunytat.
A baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultságot az elhalt által elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés alapozza meg. Szolgálati időre tekintet nélkül jár. Formái a baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti árvaellátás, baleseti szülői nyugdíj. Túlélő hozzátartozói nyugellátás akkor folyósítható, ha az elhunyt halála előtt rendelkezett a szükséges biztosítási évek számával, vagy megfelelően idős volt, vagy rokkant nyugdíjas volt. A szükséges biztosítási idő az évek növekedésével emelkedik, így a 22 éves korában elhunyt esetében 2 év biztosítási időtartamra van szükség, a 45 évesen elhunyt esetében 15 évre.
Az elhunyt nyugdíjának 60%-át kitevő ideiglenes özvegyi nyugdíjat az özvegy egy évig kapja, de legfeljebb 3 évig, ha kiskorú ellátásáról gondoskodik.
Ha több személy jogosult özvegyi nyugdíjra, a nyugdíjat általában egyenlő arányban osztják el, a törvényben meghatározott körülmények között bírósági kiigazításra is figyelemmel. A jogosultság megszűnik például, ha az özvegy a nyugdíjkorhatár elérése előtt újraházasodik, már nem minősül megváltozott munkaképességű személynek, vagy már nem nevel árvaellátásra jogosult gyermeket.
Az özvegy vagy szülői, vagy nagyszülői állandó nyugdíj 60% vagy 30%, amennyiben a túlélő rendelkezik sajátjogú nyugdíj ellátással is.Az elhunyt nyugdíjának 30-30%-át fizetik ki egy-egy árva után; a teljes árvaellátás 60%, amennyiben a túlélő szülő rokkant.
Forrás: az 1997. évi LXXXI. törvény 44–60. §-a a társadalombiztosítási nyugdíjellátásokról; az 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. sz. kormányrendelet (X. 6.) ( European Commission and http://www.issa.int/)
Rokkantsági járadék
Rehabilitációs járadékra az jogosult, aki munkaképességének legalább 40%-át elvesztette és az ezt megelőző időszakban legalább 1095 napot dolgozott.
Kétféle rokkantsági járadék létezik, akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, annak a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka és legfeljebb a minimálbér 40 százaléka jár, (B1 kategória), illetve aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, annak a havi átlagjövedelem 45 százaléka, de legalább a minimálbér 40 százaléka és legfeljebb a minimálbér 50 százaléka jár (C1 kategória). Rehabilitációs ellátás a rehabilitáció idejére, maximum 3 évig jár.
Ha a személy nem rehabilitálható, vagy nem javasolt a rehabilitáció, s a nyugdíjkorhatár eléréséig legfeljebb 5 év van hátra, rokkantsági járadékra jogosult.
A rokkantsági járadék az egészségi állapot és a rehabilitációs lehetőség függvénye: - mértéke az átlagos havi kereset: 40-70%-a - minimum a minimumbér 30-55% -a; - maximum: 45% vagy a minimumbér 150%-a Forrás: A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény 4-9. §-a; Európai Bizottság és ISSA
Társadalombiztosítás szabályozása
- 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítási ellátásra jogosultakról és a magánnyugdíjról, valamint 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról / Act No. LXXX of 1997 on persons entitled to social security benefits and private pensions, Act No. 81 of 1997 on social insurance pensions
- Magyarország Alaptörvénye, 2011 / The Constitution of Hungary, 2011
