Munkahelyi Balesetnél Járó Ellátás
Rokkantság / munkahelyi baleset során járó ellátás
A munkabaleseteket négy kategóriába sorolják: (i) tartós teljes munkaképtelenség, (ii) tartós részleges munkaképtelenség, (iii) ideiglenes munkaképtelenség és (iv) a munkavállaló halálát okozó baleset. A munkabaleseti ellátások igénybevételéhez nincs minimális várakozási idő. A munkába járás során bekövetkező balesetek nem tartoznak a fedezetbe. Az állandó rokkantságot a következő három szintre osztják: 1. kategória (100%-os rokkantság és másoktól való függőség) 2. kategória (100%-os rokkantság, de másoktól való függőség nélkül) 3. kategória (67–99%) Ha az állandó rokkantság mértéke 66% alatt és 13% felett van, az ellátás mértéke a rokkantság kategóriájának megfelelően az átlagbér 70%-a, 65%-a vagy 60%-a, és minden szolgálati év után 1%-kal emelkedik. (Employee Benefits Reference Manual 2013 – Swiss Life Network) A munkahelyi baleset miatti ideiglenes rokkantsági ellátás a jövedelem 100%-át teszi ki (utazás közben bekövetkezett baleset esetén 90%), és egy évre ítélik meg, de szükség esetén további egy évvel meghosszabbítható. A 2011. évi CXCI. törvény értelmében a jelenlegi rendszer főként a rehabilitációs ellátást és a rokkantsági ellátást különbözteti meg. Rehabilitációs ellátást akkor folyósítanak, ha a rehabilitáció még mindig ajánlott. A kategóriától függően ez általában a személy átlagos havi jövedelmének 35%-a vagy 45%-a, a társadalombiztosítási járulékalap törvényben meghatározott minimális és maximális százalékos arányainak függvényében. A rokkantsági ellátás akkor alkalmazandó, ha rehabilitáció nem javasolt. A kategóriától függően az összeg a havi átlagkereset 40, 60, 65 vagy 70%-a. Átlagkereset hiányában a társadalombiztosítási alapra vonatkozó rögzített százalékok alkalmazandók. Ezeket az ellátásokat az éves nyugdíjemelési szabályoknak megfelelően igazítják. Munkabaleseti járadékot kap minden olyan személy, aki munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében 13–15%-nál nagyobb munkaképesség-csökkenést szenvedett el, és nem jogosult rokkantsági ellátásra. A járadék összege a munkaképesség-csökkenéstől függ, és a havi átlagjövedelem 8, 10, 15 vagy 30%-a lehet. A munkavállaló halálát okozó súlyos sérülés esetén túlélői nyugdíjat fizetnek. Az összeg a haláleset időpontjában az elhunytnak járó öregségi vagy rokkantsági nyugdíj 60%-a, amelyet a szolgálati idő hosszának megfelelő százalékokkal növelnek. A jogosult túlélők közé tartoznak az özvegyek; az elvált házastársak; az élettársak; a 16 év alatti gyermekek (teljes munkaidőben tanulók esetében 25 év alattiak, fogyatékosság esetén nincs korhatár), beleértve a túlélő élettárs gyermekeit is; a testvérek; az unokák; a fogyatékossággal élő vagy 65 év feletti eltartott szülők és nagyszülők; valamint azok a nevelőszülők, akik legalább 10 évig gondoskodtak az elhunytról. Forrás: a munkaképesség-csökkenéssel élők ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 4–9. és 11–12. §-a; Európai Bizottság és ISSA
Kapcsolódó témák
BetegségRokkantság / munkahelyi baleset során járó ellátás
A munkabaleseteket négy kategóriába sorolják: (i) tartós teljes munkaképtelenség, (ii) tartós részleges munkaképtelenség, (iii) ideiglenes munkaképtelenség és (iv) a munkavállaló halálát okozó baleset. A munkabaleseti ellátások igénybevételéhez nincs minimális várakozási idő. A munkába járás során bekövetkező balesetek nem tartoznak a fedezetbe. Az állandó rokkantságot a következő három szintre osztják: 1. kategória (100%-os rokkantság és másoktól való függőség) 2. kategória (100%-os rokkantság, de másoktól való függőség nélkül) 3. kategória (67–99%) Ha az állandó rokkantság mértéke 66% alatt és 13% felett van, az ellátás mértéke a rokkantság kategóriájának megfelelően az átlagbér 70%-a, 65%-a vagy 60%-a, és minden szolgálati év után 1%-kal emelkedik. (Employee Benefits Reference Manual 2013 – Swiss Life Network) A munkahelyi baleset miatti ideiglenes rokkantsági ellátás a jövedelem 100%-át teszi ki (utazás közben bekövetkezett baleset esetén 90%), és egy évre ítélik meg, de szükség esetén további egy évvel meghosszabbítható. A 2011. évi CXCI. törvény értelmében a jelenlegi rendszer főként a rehabilitációs ellátást és a rokkantsági ellátást különbözteti meg. Rehabilitációs ellátást akkor folyósítanak, ha a rehabilitáció még mindig ajánlott. A kategóriától függően ez általában a személy átlagos havi jövedelmének 35%-a vagy 45%-a, a társadalombiztosítási járulékalap törvényben meghatározott minimális és maximális százalékos arányainak függvényében. A rokkantsági ellátás akkor alkalmazandó, ha rehabilitáció nem javasolt. A kategóriától függően az összeg a havi átlagkereset 40, 60, 65 vagy 70%-a. Átlagkereset hiányában a társadalombiztosítási alapra vonatkozó rögzített százalékok alkalmazandók. Ezeket az ellátásokat az éves nyugdíjemelési szabályoknak megfelelően igazítják. Munkabaleseti járadékot kap minden olyan személy, aki munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében 13–15%-nál nagyobb munkaképesség-csökkenést szenvedett el, és nem jogosult rokkantsági ellátásra. A járadék összege a munkaképesség-csökkenéstől függ, és a havi átlagjövedelem 8, 10, 15 vagy 30%-a lehet. A munkavállaló halálát okozó súlyos sérülés esetén túlélői nyugdíjat fizetnek. Az összeg a haláleset időpontjában az elhunytnak járó öregségi vagy rokkantsági nyugdíj 60%-a, amelyet a szolgálati idő hosszának megfelelő százalékokkal növelnek. A jogosult túlélők közé tartoznak az özvegyek; az elvált házastársak; az élettársak; a 16 év alatti gyermekek (teljes munkaidőben tanulók esetében 25 év alattiak, fogyatékosság esetén nincs korhatár), beleértve a túlélő élettárs gyermekeit is; a testvérek; az unokák; a fogyatékossággal élő vagy 65 év feletti eltartott szülők és nagyszülők; valamint azok a nevelőszülők, akik legalább 10 évig gondoskodtak az elhunytról. Forrás: a munkaképesség-csökkenéssel élők ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 4–9. és 11–12. §-a; Európai Bizottság és ISSA
